Nara és Heian korszak (710 - 1185)

710-ben Narában megalapították az állandó japán fővárost, kínai mintára. Nagy buddhista monostorokat építettek. Ezek a monostorok nagy befolyást nyertek: védeniük kellett a császár és a központi kormány pozícióját és a fővárost.

784-ben a főváros Nagaoka-ba és végül Heian (Kyoto)-ba költözött, és több, mint ezer éven keresztül ott is maradt.

A Nara és a Heian időszak volt a kínai hatás hanyatlásának korszaka, ami azonban még mindig erős maradt. Ám az átvett szokásokat nagyrészt átalakították japán mintára.

A művészetek területén inkább a japán vonások voltak az uralkodók.

A kana (japán írásrendszer) szimbólumok fejlődése lehetővé tette a tényleges japán irodalom létrejöttét.

Több buddhista szektát, amiket a Heian időszak alatt hoztak be Kínából, szintén japán mintára átalakítottak.

 Nara-ból származó buddha szobor

A Taika reformok legrosszabb változtatásai között voltak a föld és adózási reformok: a magas adók a farmerek elszegényedésével végződtek. Rengetegen eladták birtokukat és nagyobb földtulajdonosok bérlői lettek. Továbbá sok arisztokrata és buddhista monostor adómentességet élvezett. Csökkent az állam jövedelme és a központi hatalom a nagy független földtulajdonosokra szállt.

A Fujiwara család a birodalmi családdal való stratégiai „házasságon” keresztül irányította a Heian időszak politikáját. A klán hatalma 1016-ban Fujiwara Michinaga-val elérte a csúcsát. Michinaga után a klán hanyatlásnak indult, már nem tudták fenntartani a közrendet.

Ahogy a katonai osztály egyre befolyásosabb lett Kelet-Japánban, a nagyobb földbirtokosok szamurájokat béreltek tulajdonuk védelméért.

1068-ban a Fujiwara uralom véget ért, amikor az új császár Go-Sanjo hatalomra került és eltökélte, hogy maga fogja irányítani az országot. A Fujiwara klán megbukott. 1086-ban Go-Sanjo lemondott, de a háttérből továbbra is ő irányította az országot. Ezt nevezték Insei kormánynak. Az Insei császárok 1156-ig politikai nagy politikai erőt fejtettek ki. Japán új vezetője Taira Kiyomori lett.

A 12. században két nagy katonai arisztokrata család nyert hatalmat: a Minamoto (vagy Genji) és a Taira (vagy Heike) családok. Taira a Fujiwara nemeseket váltotta fel az irodákban, amíg a Minamoto a katonai hatalmat irányította.

1050-1059-ig tartó a Korai 9 éves Háborúban és a Kései 3 éves Háborúban (1083-1087) észak Honshu egyes részeit Japán irányítás alá vonták.

Az 1159-es Heiji felemelkedés után, a két család között küzdelem folyt a hatalomért. Taira Kiyomori 1168-tól 1178-ig uralta az országot a császáron keresztül. A legnagyobb fenyegetést azonban nem a rivális Minamoto klán jelentette, hanem azok a katonai buddhista monostorok, akik a közrendre vigyáztak.

Kiyomori halála után a Taira és a Minamoto klánok döntő háborút vívtak a hatalomért. Ez volt az 1180-tól 1185-ig tartó Genpei Háború. A Minamoto klán véget vetett a Taira uralomnak és Minamoto Yoritomo lett Japán új vezetője. Miközben legyőzte potenciális ellenségeit, beleértve a közeli családtagjait is, 1192-ben kinevezték Shogun (sógun /legmagasabb katonatiszt)-nak. Kamakura (Kamakura Bakufu /Kamakura sógunátus/)-ban, szülővárosában meglapította az új kormányt.