Meiji korszak (1868 - 1912)

A Tokugawa korszak az 1867-68-as Meiji restaurációval ért véget. Meiji császárt Kyoto-ból Tokyo (Edo)-ba költöztették és ez lett az új főváros. A Tokugawa Bakufu hatalmát nemesekből és korábbi szamurájokból álló csoport kezeibe helyezték.

 Satsuma szamurájok.

Mint más Ázsiai nemzeteket a Japánokat is kényszerítették, hogy írjanak alá a Nyugati Nagyhatalmakkal kedvezőtlen megállapodásokat. Ezek az egyoldalú megállapodások gazdasági és törvényi hasznokat adtak a nyugati embereknek. Azért, hogy Japán visszanyerje a függetlenségét az európaiaktól és az amerikaiaktól Meiji császár eltökélt volt, hogy gazdaságilag és katonailag elzárkózzon a Nyugattól. Gyakorlatilag minden téren drasztikus reformokat hajtottak végre.

Az új kormánynak az volt a célja, hogy Japánt demokratikus állammá tegye és minden ember egyenlő legyen. A Tokugawa Japán társadalmi osztályai közötti határok fokozatosan megszűntek. Következetesen a szamurájok voltak azok, akik a társadalmi reformoknak köszönhetően minden kiváltságukat elveszítették. 1873-ban a reformok már olyan emberi jogokat is tartalmaztak, mint a vallási szabadság.

Ahhoz, hogy a kormány stabilizálódjon, megparancsolták a daimyo-knak, hogy a földjeiket küldjék vissza a császárnak. 1870-ben ez is megvalósult.

Az oktatási rendszert először francia, később német mintára átalakították. A reformok között szerepelt a kötelező oktatás is.

Egyrészről nyugatiasodás két évtizede következett, másrészről pedig a konzervatív és nacionalista érzések felélesztése zajlott: a konfucianizmus és a sintóizmus elvei különösen a császár imádását hangsúlyozták és ezt az oktatási intézményekben is tanították.

Természetesen a katonai szektorral is lépést kellett tartaniuk, ez különösen fontos volt az európai és amerikai imperializmus korszakában. A hadsereget a porosz haderő után formálták, bevezették az egyetemes sorozást, és brit mintára megalapították a haditengerészetet.

Tokugawa kormány agrárgazdálkodását fejlett iparrá alakították. Sok japán tudóst küldtek külföldre, hogy tanuljon nyugati nyelveket és tudományokat, valamint külföldi szakértőket tanítottal Japánban. Nagy kormányzati befektetéseknek köszönhetően a szállítás és kommunikációs hálózaton is javítottak. A kormány támogatta az üzleteket és iparágakat, különösen a nagy és erőteljes családi üzleteket, amelyeket zaibatsu-nak hívtak.

A nagy kiadások 1880-ban pénzügyi válsághoz vezettek, amit a devizarendszer reformja és a Japán Bank intézménye követett. A leggyorsabban fejlődő iparág a textilipar lett egészen a 2. Világháborúig.

A korai gyárakban nagyon rossz munkafeltételek uralkodtak, de a kialakulóban lévő szocialista és liberális mozgásokat az uralkodó kormány elnyomta.

A politikai szektor 1889-ben vette át az első európai stílusú kormányt. A parlamentben megalapították a Diet-et és a császár szuverenitást tartott: a hatalom a hadsereg, a haditengerészet, a végrehajtó hatalom és a törvényhozás kezében volt. Az uralkodó osztály folytatta tevékenységét és tetteik többségével Meiji császár is egyetértett. A politikai pártok még nem jutottak tényleges hatalomhoz, a tagjaik közti egység hiánya miatt.

Meiji császár franciákkal.

Korea iránti érdeklődésük miatt 1894-95-ben kirobbant a Sino-Japán háború Kína és Japán között. Japán legyőzte Kínát, megkapta Taiwan-t, de Oroszország, Franciaország és Németország kényszerítette, hogy a többi terültet érintetlenül hagyja. Ez a háromszoros beavatkozás azt okozta, hogy a japán hadsereg és haditengerészet megerősödjön.

Korea és Mandzsúria iránti érdeklődés újabb konfliktushoz vezetett. Ezúttal Oroszország és Japán közt robbant ki háború 1904-05-ben. A japán hadsereg ezt a csatát is megnyerte, emellett terültet hódított és egy kevés nemzetközi tiszteletre is szert tett. Japán tovább növelte befolyását Koreában, míg végül 1910-ben hozzájuk csatolták őket. Japánban a háborús sikerek tovább növelték a nacionalizmust, ezért a többi ázsiai nemzet is elkezdte az önbizalmat növelni népében.

1912-ben Meiji császár meghalt és ezzel leáldozott az idősebb államférfiak uralkodásának a korszaka (genro) is.